2011. december 13., kedd

A kooperatív és a kompetitív szemlélet az álláskeresésben

Egy nagyon fontos szemléleti kérdésről fogunk ma írni.

Honnan jött az ötlet? Nemrégen egy gimnáziumban tartottunk pályaorientációs foglalkozásokat, és mindjárt az első kérdésnél kivertük a biztosítékot. A kérdés így hangzott: Mi az önéletrajz célja?
Mielőtt a diákok bármit felelhettek volna, a tanerő, kissé keserű arckifejezéssel ezt mondta: "Hát, hogy eladjuk magunkat..." Nehezen felejthető az arckifejezés, miközben ezt mondta. Ijedten hördültem fel: "Nem, soha! A tapasztalataimat, a tudásom esetleg... De: amíg úgy gondolok az álláskeresésre, mint embervásárra, addig aligha sülhet ki belőle bármi jó dolog..."
Nem vagyok eladó. Ez egy nagyon fontos szemléleti kérdés!!

A kompetitív, azaz versengő típusú álláskeresés bizony erre helyezi a hangsúlyt.
A versenyszemlélettel több baj is van. A legvalószínűbb az, hogy megutáltatja magát az emberrel: folyton azt sugallja: Nem vagy elég. Mindig van nálad jobb.
Jó, jó, mondhatod Kedves Olvasó, de hát mégis az a rengeteg jelentkező, és igenis van verseny...
Persze. De nem ez a fontos. A versenytársainkra kevéssé lehetünk hatással. Arra azonban, hogy magunkból mit mutatunk meg, van befolyásunk.

Mi lehet alternatíva a kompetitív szemléletre?
A kooperatív, azaz  együttműködésre építő szemlélet alapja az, hogy az álláskeresés során feltérképezzük saját erősségeinket, tapasztalatainkat, ezeket megmutatjuk, és megtapadási felületeket kínálunk.
Tehát abból az alapvetésből indulunk ki, hogy mindenkiben megkeressük, mi az, amit érdemes megmutatni. Mert mindenkiben van mit megmutatni...!
A kompetitív álláskeresők gyakran hirdetnek egyetlen üdvözítő módszert. A kooperatívak szerint bármilyen módszer, ami egyszer valakinek működött, hasznos lehet, ezért igyekeznek tanulni, ellesni technikákat, és adaptálni, beépíteni saját készletükbe.

A kompetitív álláskereső hajlamos a pozitív dolgokat kicsit felnagyítani, eltúlozni, rózsaszínre festeni. A kooperatív inkább arra törekszik, hogy megmutassa valódi erősségeit, mert tisztában van vele, hogy amit beígér, az számon kérhető. A személyes jellemzőkben nemcsak a pozitív tulajdonságait sorolja fel, hanem konkrét példákkal alátámasztja, és beszél a neki fontos értékekről, így megkönnyítvén a munkáltatónak a kapcsolódást. Olyan ez, mint a kémia: a kooperatív megmutatja a szabad vegyértékeit, és szerencsés találkozás esetén, ezek egyeznek a munkaáltató igényeivel: épp egy olyan emberre van szükségünk, aki...

A kompetitív vagy-vagy-okban gondolkozik és gyakran használja a de szót, a kooperatív és-ekben beszél.

A kompetitív minden visszautasítást kudarcnak él meg, mely rombolja önbizalmát. A kooperatív számára a kudarc egy lehetőség, amiből tanulni lehet. 

A kompetitív számára az élet verseny, meghódítandó hegy, a kooperatív számára öröm, kapcsolódási lehetőség partnerekhez.

Az álláskeresés arról szól, hogy megtaláljuk a helyünket a világban (megfelelő ember a megfelelő helyen). Erre fő vezérfonal, hogy mi okoz örömet az életben.  Az álláskereső klubban gyakran firtatjuk ezt a kérdést, és többnyire sikerül is meghökkenteni ezzel az embereket: miért, most nem a melóról van szó? De, igen. Arról, hogy mely tevékenységet tudod tartósan, jó minőségben, örömmel végezni, és arról, hogyan lehet odáig eljutni. 

Ezért fontos, hogy szeresd az önéletrajzod, hogy valóban azt mutassa meg belőled, ami érték.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése